Horváth Dezső a Zsombói Tudományos Akadémia (ZsTA) „Atyja”, akinek köszönhetően a Wesselényi Népfőiskolával Zsombó felkerült a kultúra térképére. Amikor első tankönyve anyagát gyűjtögette, akkor botlott bele az itteni Kertbarát-körbe. Jelszava, hogy tanyára mindenből midig a legjobbat szabad elhozni, ez lett a minőségi záloga a barátság-átömlesztő népfőiskolának. Barátait hívta a barátaihoz, miközben ők egymás barátaivá lettek.
Horváth Dezső (Nemesszalók, 1936. január 14.- Szeged, 2022. március 3.) Táncsics Mihály-díjas(1996) magyaríró, újságíró, pedagógus.
1958–1960 között Pusztamérgesenáltalános iskolai oktató volt. 1960–1969 között a hódmezővásárhelyimegyei könyvtár munkatársa és a Csongrád Megyei Népművelési Tanácsadó főelőadója volt. 1969–1979 között a Délmagyarországmunkatársa, 1979 óta főmunkatársa. 1982-től a Wesselényi Népfőiskola négy évtizedes programjainak szervezője, a tanyai ember tudományhoz segítője, a modern tanyai tanító, aki hiteles szakembereket hívott meg, hogy az élet különbőző területeiről hallgathasson információkat a Wesselényi Népfőiskola közössége.
1998-ban Zsombó Község díszpolgárává választották a népfőiskoláért végzett tevékenységéért és a kultúra terjesztéséért.
Becsületes, tisztességes, jó humorú ember, aki egyedi közvetlen stílusával, vidám kisugárzásával könnyen megtalálta a hangot az egyszerű őstermelőtől a professzorig mindenkivel. Fő célja a tudomány és az arra szomjazó emberek szolgálata hiteles információkkal, politikamentesen.
A Wesselényi Népfőiskola hét ablaka Vele világított, mától csak pislákol….
Nyugodjék békében!
Emlékét megőrizzük!