Szóval az egyes remegő térdű népek által csak vertikális krumpliföldnek csúfolt mágikus sziklatornyokon kaptuk a mintát. Az évtizedekkel korábban, Szász-Svájc vakmerő tradícióin szocializálódott atyamestereink, nyugdíjas korukra bámulatra méltó mentális és fizikai kondícióban reaktiválódtak, midőn szemet vetettek a meghághatatlannak tetsző, fejfedőként mégis nem egyszer sokszázados kolostort viselő bizarr meredélyekre! Jól fel is adták nekünk a leckét! Meg másoknak is! De hát a név mégiscsak jobban kötelez, mintha csak gyrost zabálni járnánk Kastrakiba!

Tehát: Meteora Mászócsapat! Promócióban, marketingben van, aki előttünk jár, de önértékelési zavarban azért mi sem szenvedünk! Ha van hencegni valónk, akkor előbb-utóbb csak elmondjuk. Például azt is, hogy az évszámtól függetlenül befejeződött egy, a mostanit megelőző esztendő, amikor ugyanúgy rendeztek Magyarországon sportmászó bajnokságot, mint máskor is! A mérce magasan volt, a végén át is fértünk alatta! Jó, jó, de ahhoz kellett néhány törött kar, kificamodott váll, elszakadt ujj. Eredetileg azt hirdettük, olyan erősek vagyunk, hogy az egész országot legyőzzük az összetett pontversenyben. Hát ez elmaradt, de azért nem fúrtuk szégyenünkben túl mélyre a fejünket Zsombó homokjába! 42 aranyérmet osztottak, amiből 24-et magunknál tartottunk, és ez azért nem jelentéktelen erődemonstrációnak tűnt!

Mindez a múlt, foglalkozzon vele a Vének Tanácsa! Mi a jövőbe tekintünk, ahogy kell! Tehát beköszöntött egy újabb szezon, majd el is kezdődött! Számunkra elsősorban az alapozással, ami errefelé tündérmesékbe illő, rózsaszín mázas agyonfinomítással sem nevezhető másnak, mint egy tengerészgyalogos kiképző tábor záróvizsgájának! Nem éppen gyermekbarát délutáni társasjátékról van szó, ám a kölykök közül akad, aki megpróbálja túlélni! Hulla fáradtak vagyunk, de mások meg észre se veszik, ilyenkor mi a teendő, és holmi versenyekkel próbálnak kizökkenteni bennünket a napi öngyilkos ritmusból! Meg is érdemlik!

Először jó Riesing Eszterünk gondolta úgy, hogy a sítáborból hazafelé jövet, pihenésképpen beugrik a ki tudja, hányadik Palóc Kupára, és legyalulja a mezőnyt saját korosztályában. Aztán, hogy egy kicsit mozogni is tudjon végre valamit, egy korcsoporttal följebb kéredzkedve, Rubint Blanka mögé állt a győzelmi dobogón a nagyobb lányok mérkőzésén. Mivel idejük engedte, még gyorsan pozdorjává verték a felnőtt mezőnyt is! Ja, közben tudni érdemes, hogy Blanka 11, Eszter 10 éves pillanatnyilag!

Ez szombaton történt, vasárnap természetesen már edzés volt, meg még néhány alkalommal a héten, közben zeneiskola, felvételik, matekversenyek, miegymás az iskolákban, az élet nem volt hajlandó megállni, de már megint hétvége lett. Esztert meg apukája elszállította Ausztriába, a nemzetközi évadnyitóra. Teljesen magától értetődő, hogy az Interregional Climbing Cup nyitó köréről is aranyéremmel tértek haza!

Megint munka, megint tanulás, és megint hétvége. Ezúttal Szolnokon. Az előjelek nem jók, Kis Szandi megbetegedett, bukunk egy aranyat! Nyolcan megyünk, többen, mint általában a gonoszok, de ketten azonos korcsoportban! Újabb csökkentő tényező a százalékos teljesítményünkre nézvést! Ez a vége:

gyerek lány: 1. Riesing Eszter,
serdülő lány: 1. Rubint Blanka,
serdülő fiú: 1. Harcsa-Pintér András,
ifi B fiú: 1. Táborosi Zsombor Koppány,
ifi A lány: 1. Kiss Viktória,
ifi A fiú: 1. Riesing József, 2. Hodossy Dávid,
junior fiú: 1. Harcsa-Pintér Bálint.

Erről nem is nagyon érdemes többet mondani! Unortodox módszertanunk jegyében aztán az eredményhirdetést követően a nagyobbakkal sietve irányt vettünk Budapestre, hogy még épp elcsípjük az Ujjerő éjszakai boulder verseny startját. Kiss Viki, Harcsa Bálint, Riesing Jocó és Széll Dömötör nem jöhettek nyerni, de a 24 órán belüli második verseny végén is tudtak még levegőt venni, ami egyáltalán nem lebecsülendő! Reggel 10 körül már talán mindnyájan ágyba kerültek. Ideje is volt, mert délután 4-től edzés! Itt, kérem, nem lócitrommal gurigáznak!

Mint mondottam: Meteora volt, van és lesz…, amíg világ a világ!

Táborosi Gábor