Valamikor 1972-ben gyűltek össze először a tanyai Wesselényi iskolában azok az egykori tanulók, akik a téli hónapokban előadókat hívtak, hogy mezőgazdasági ismereteiket gyarapíthassák. Kertbarát-körnek kezdték nevezni magukat, csak jóval később változtatták át nevüket Gazdakörre. A frissen érettségizett Sípost Mihály lett a vezetőjük, és Kálmán Ferenc szervezte az előadókat. Itt kell megemlítenünk az iskolában tanító Kovács Álmos és felesége elévülhetetlen érdemeit: ők ültettek holtig tartó kíváncsiságot tanulóikba.
Tíz éven át jártak téli esténként, és jöttek az előadók. TIT-előadók leginkább, és a vásárhelyi növényvédő állomás okos dolgozói. Ezt a tíz évet is hozzá adjuk a Népfőiskola esztendeihez, hiszen erre épült rá a következő 30 esztendő.
Változás történt harminc évvel ezelőtt. Szinte kőbe vésett több pedagógiai tételt kezdtek el másként értelmezni. Kimondták többet között, hogy tanyára mindenből mindig a lehető legjobbat szabad hoznunk. Amikor még a Szabadművelődés sorozatai mentek országszerte, favoritnak számított, aki úgy tudta fölolvasni a központi anyagot, hogy néha-néha föl is nézett papirosából, most pedig az lett a hétköznapi gyakorlat, hogy elérhető körből a legkikalapáltabb fejű embereket, akadémikusokat, professzorokat, világhírű kutatókat hívtak, akik szavát akár a földkerekség túlsó felén is szívesen hallgatták. Elsőnek Barabás Zoltán bizonyította be, ha a nemesítő belenyúl a búzába, más kenyér sül a kemencében. Nehezen állt rá az alkura, azt vallotta, az itteniek őszibarackot termelnek, ő pedig búzát nemesít, és a búzát az őszibarackkal talán soha nem lehet keresztezni. Másodikként Szabad János jött, aki a rákkeltő mérgek gyors fölismeréséhez szolgált világhírű példával. Mindkettő messze túllépte az iskolai gyakorlatból átvett TIT-példát, ami szerint 45 percig képes intenzíven figyelni a tanuló. Este hatkor kezdődtek a foglalkozások, és tíz óra is elmúlt, mire János elővehette a mikroszkópot, és megmutathatta a muslica szárnyának mozaikjából előgöndörödő két szőrszálat, ha a lárváját korábban rákkeltő vegyülettel etették meg. Hogyne érdekelte volna azokat, akik permetezéskor szinte könyökig turkáltak a méregben.
Barabás Zoltán is addig járt hozzánk, amíg betegsége engedte, Szabad János pedig harminc éve rendszeres vendégünk.
Elméleti bökkenőt okozott az is, hogy az iskolai tanítási gyakorlat hittel vallotta, mindent az alapoknál kell kezdenünk, hiszen a ház építését se a kéménynél szokták kezdeni. A központi instrukciók szerint hellyel-közzel szerveződő tanfolyamok, előadássorozatok is az alapoknál kezdték, a számtani alapműveleteknél például, de mire az osztáshoz is eljutottak, lemorzsolódtak, akik már szorozni is tudtak, itt pedig a veretes tudományt tálalták, közérthető formában. A Tisza fenekén találtak elméletet hozzá. Amikor az árvíz után rőzseszőnyeget fektettek medrébe, Tokajból idehajózott kősziklákkal nyomtatták le. Hogyan lesz ebből puha mederfenék, ahogy azelőtt bárki érzékelhette talpával, aki belelépett? Vizes-mérnökök mondták, a folyó kitölti majd hordalékával a sziklák közeit. Bízni kezdtek benne, az ismeretek hordaléka is kitölti a sziklakövekhez fogható tudomány közeit. Sokan meglepődtek merésznek tűnő lépéseiken. Relativitás-elméletet, tanyára? Agysebészetet, tanyára? És sorra a tudomány kiemelkedő témái. Az ezerszer elátkozott tanyai szellemi sötétséget akarták elűzni, hogy az itteniek is fölzárkózhassanak a XX. századhoz, később pedig lépést tudjanak tartani a XXI. századdal is. A genetika, a nano-világ, az űrhajózás, a chipek sora egészült ki az irodalom, a zene, az építészet, a festészet és szobrászat legveretesebb képviselőivel, szintén a legavatottabb művelőik szavaival. Mert az is bevett gyakorlat lett, az előadó ne csak ismerje, de maga is művelje tudománya eredményeit.
Amikor ez a szellemi áramlat kezdett úrrá lenni sorainkban, akkortájt kezdett lábra kapni az ufo-mánia, a talpmasszázs, a mindenféle áltudomány. Ahogy Barabás Zoltán szavai szerint az őszibarackot nem lehet a búzával keresztezni, a veretes tudomány se keresztezhető szélhámiával.
Jelkép-értékű lett az a tény is, hogy a Klebelsberg Kunó által építtetett tanyai iskola hét ablaka változatlanul belevilágít a téli tanyai sötétségbe. Időközben járni kezdtek a szomszédos községekből, Szatymazról, Sándorfalváról, Bordányból, Forráskútról, Zákányszékről, Dorozsmáról és Szegedről is érdeklődők. Akár kistérségi népfőiskolának is nevezhetnék magukat.
Sarkalatos tételük lett kezdetektől fogva, hogy a napi politizálást is kívül kell hagyniuk. Arra ott vannak a társadalmi szervezetek. Semmi olyat nem engedtek be tartósan, ami megoszthatta volna akár rövid időre is hallgatóságukat. Pedig a rendszerváltozásnak becézett társadalmi forróság idején szinte minden újjáéledő párt képviselői fölajánlották pártfogásukat — és pénzüket. Négyévenként elbukhattak volna. A harminc év tapasztalata mondatja ki velük, Zsombót ez a kis iskola tette föl a kultúra térképére. Sorra szűntek meg a tanyai iskolák, a miénk hét ablaka még mindig világít.
Akik szeretnek számokat idézgetni, azoknak mondjuk, mostanáig 175 tudós jött el a tanyai iskolába, de ezt érdemes úgy értelmeznünk, hogy sokan közülük akár tízszer vagy húszszor is itt voltak. Ha évente 25 találkozóval számolunk, és mindegyiken csupán egy gondolattal bővülnének ismereteik, akkor is 750-re rúgna az ide járók gyarapodása. Szavak és számok játéka ez csupán, kiszámolhatatlanul többről van szó
Több hasonló próbálkozásról is hallottunk. Nagy buzgalommal kezdtek, aztán el is sorvadtak. Környékünkön „tejtestvérünknek” talán csak a szegvári hasonlót tekinthetjük.
Horváth Dezső
Video:
http://www.youtube.com/watch?v=Q02Y-sqhhQo
Média megjelenés:
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/ahol_30_eve_ugyanaz_a_rektor/2267648/
Képgaléria:
http://www.delmagyar.hu/kepek/nepfoiskola_zsombon/2024208/2655147/